Nógrádszakál története
Nógrádszakal (régebbi nevek: Szakal, Szakalmonostor, Szokolovce)
Szakalmonostor
Prépostság székhelye Magyarország XIII. sz. második fele.
Magyar Országának leírása. 1799 (harmadik kötet) 300. Oldal.
Szakál. Szokolovce. Magyar falu Nógrád Vármegye, földes Ura Gr. Forgách Uraság, és többek, lakosai katolikusok, fekszik Ipoly vizéhez közel, Szécsényhez 1 ¼ mérföldnyire; kőbányája, s postája is van; határja jó, vagyonnyai külömbfélék.
Magyarország Vármegyéi és Városai 1911
Nógrádszakal (Azelőtt Szakál.)
Az Ipoly völgyében fekvő magyar kisközség, közjegyzőséggel, 150 házzal és 1061 római katolikus vallású lakossal. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. A XV. Században már a Guthi Országh család birtokában találjuk, de fele részét 1482-ig a Dályaiak bírták zálogban. 1548-ban a Lossonczy család, 1598-ban Forgách Zsigmond volt földesura. 1715-ben 20 és 1720-ban 16 magyar háztartását vettek fel az összeírók. 1754-55-ben Urbán András, az 1770. Évi úrbéli rendezéskor gróf Forgács Miklós és János, Kováts Ferenc és Szent Ivány Gábor voltak a földesurai, 1826-ban gróf Forgács József, Szent Ivány Bogomér és Kovács Antal, később pedig a Szent-Ivány, a Kováts, a Szerémy, a Pulszky, a Keberich, a Kiss és a Szígyártó családok bírták. Jelenleg Szigyártó Pál, özv. Bogdány Tivadarné, Hammerszky Ede, Büchler József és a Hoffmann testvérek a nagyobb birtokosai. A községbeli úrilakok közül a Szent-Ivány család kúriája a XVIII. század vége felé épült, s ez most dr. Szígyártó Pálé. A Szerémy család úrilaka 1850-ből való s ez jelenleg Hoffman Ödöné. Az egykori Keberich-féle úrilakot, melyet Veres Gyula kibővített, s most Hammerszky Ede bírja.
Az itteni plébánia már a középkorban fennállott; de az új templom 1893-94-ben épült. Az egyik harang 1523-ból való s ily felírással van ellátva: „Rex Gloriae veni cum pace.” „Dicsőség királya jöjj békével.”
A határbeli ú. n. Kastélyhegyen a hagyomány szerint kolostor állott; valamely nagyobb épület alapzatának maradványai még ma is láthatók itt. E község rétjén emelkedő homokdombról lövette Ali budai basa 1552-ben a bussai erődöt.
A falu hajdan az Ipoly-Teglen szögében feküdt, honnan azonban az Ipoly áradásai következtében mostani védettebb helyére költözött. 1831-ben a kolera tizedelte meg a lakosságot. 1866-ban és 1873-ban is fellépett, bár kisebb mértékben. A Darna völgyében az úgynevezett Aranygomb dűlőn egy őskori őrhalom vagy sírdomb látható. A vasútépítés alkalmával 1896-ban a község határában régi épületek alapfalaira és urnáira akadtak.
A községhez tartoznak:
Csaba-, Feljáró-, Ferenczkapu-, Ferenczkert-, Kincses-, és Nyerges- puszták.
Szakalmonostor
Prépostság székhelye Magyarország XIII. sz. második fele.
Magyar Országának leírása. 1799 (harmadik kötet) 300. Oldal.
Szakál. Szokolovce. Magyar falu Nógrád Vármegye, földes Ura Gr. Forgách Uraság, és többek, lakosai katolikusok, fekszik Ipoly vizéhez közel, Szécsényhez 1 ¼ mérföldnyire; kőbányája, s postája is van; határja jó, vagyonnyai külömbfélék.
Magyarország Vármegyéi és Városai 1911
Nógrádszakal (Azelőtt Szakál.)
Az Ipoly völgyében fekvő magyar kisközség, közjegyzőséggel, 150 házzal és 1061 római katolikus vallású lakossal. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. A XV. Században már a Guthi Országh család birtokában találjuk, de fele részét 1482-ig a Dályaiak bírták zálogban. 1548-ban a Lossonczy család, 1598-ban Forgách Zsigmond volt földesura. 1715-ben 20 és 1720-ban 16 magyar háztartását vettek fel az összeírók. 1754-55-ben Urbán András, az 1770. Évi úrbéli rendezéskor gróf Forgács Miklós és János, Kováts Ferenc és Szent Ivány Gábor voltak a földesurai, 1826-ban gróf Forgács József, Szent Ivány Bogomér és Kovács Antal, később pedig a Szent-Ivány, a Kováts, a Szerémy, a Pulszky, a Keberich, a Kiss és a Szígyártó családok bírták. Jelenleg Szigyártó Pál, özv. Bogdány Tivadarné, Hammerszky Ede, Büchler József és a Hoffmann testvérek a nagyobb birtokosai. A községbeli úrilakok közül a Szent-Ivány család kúriája a XVIII. század vége felé épült, s ez most dr. Szígyártó Pálé. A Szerémy család úrilaka 1850-ből való s ez jelenleg Hoffman Ödöné. Az egykori Keberich-féle úrilakot, melyet Veres Gyula kibővített, s most Hammerszky Ede bírja.
Az itteni plébánia már a középkorban fennállott; de az új templom 1893-94-ben épült. Az egyik harang 1523-ból való s ily felírással van ellátva: „Rex Gloriae veni cum pace.” „Dicsőség királya jöjj békével.”
A határbeli ú. n. Kastélyhegyen a hagyomány szerint kolostor állott; valamely nagyobb épület alapzatának maradványai még ma is láthatók itt. E község rétjén emelkedő homokdombról lövette Ali budai basa 1552-ben a bussai erődöt.
A falu hajdan az Ipoly-Teglen szögében feküdt, honnan azonban az Ipoly áradásai következtében mostani védettebb helyére költözött. 1831-ben a kolera tizedelte meg a lakosságot. 1866-ban és 1873-ban is fellépett, bár kisebb mértékben. A Darna völgyében az úgynevezett Aranygomb dűlőn egy őskori őrhalom vagy sírdomb látható. A vasútépítés alkalmával 1896-ban a község határában régi épületek alapfalaira és urnáira akadtak.
A községhez tartoznak:
Csaba-, Feljáró-, Ferenczkapu-, Ferenczkert-, Kincses-, és Nyerges- puszták.
hirdetés
hirdetés